A humán fertőtlenítés legfőbb problémája a szelektivitás, amely a patogén mikrobákra gyakorolt erős irtó hatás mellett a kolonizált "baráti mikrobák" és az emberi sejtek minél kisebb károsítását igényli.
Az egész Földön vastagbélben a legnagyobb az élőlények sűrűsége.
„Darabszámra nézve” mintegy 90%-ban baktériumtelep (mikrobakolónia) vagyunk
Röviden: Baktériumokat, kórokozókat ölni könnyű, de szelektíven
fertőtleníteni nehéz.
Hosszabban: a kórokozók elpusztítására van elég biocid
anyag (erős sav vagy lúg, szerves és szervetlen sejtméreg stb.) és fizikai módszer, mint például a hevítés és a besugárzás. A nehézséget
a szelektivitás okozza, vagyis az, hogy közben minél épebben megmaradjon a
fertőtlenítendő tárgy, személy, környezet, beleértve a baráti mikroflórát is.
Ha ez nem teljesül (jól), akkor a fertőtlenítés akár sokkal többet árthat is,
mint amennyit használ.
FERTŐTLENÍTÉSI szelektivitás = a kezelési és hatóanyag szelektivitás eredője.
Ezt a háromfajta szelektivitási elnevezést és fogalmat azért vezetem be e témába, mert lényegesen jobb áttekintést és magyarázatot tesz lehetővé, mint a szokásos jelző nélküli szelektivitás, amelyen gyakorlatilag csak a hatóanyag (belső) szelektivitása értendő. A (hatóanyag szempontjából tekintett) külső kezelési szelektivitás nem tudatosul eléggé, pedig a többé-kevésbé széles spektrumú biocid anyagoknál sokszor ez a megoldás lényege. Ebben a szemléletben a fertőtlenítési szelektivitás = külső és a belső szelektivitás eredője.
Ezt a háromfajta szelektivitási elnevezést és fogalmat azért vezetem be e témába, mert lényegesen jobb áttekintést és magyarázatot tesz lehetővé, mint a szokásos jelző nélküli szelektivitás, amelyen gyakorlatilag csak a hatóanyag (belső) szelektivitása értendő. A (hatóanyag szempontjából tekintett) külső kezelési szelektivitás nem tudatosul eléggé, pedig a többé-kevésbé széles spektrumú biocid anyagoknál sokszor ez a megoldás lényege. Ebben a szemléletben a fertőtlenítési szelektivitás = külső és a belső szelektivitás eredője.
A kezelési
szelektivitás a
szer térben és időben korlátozott alkalmazása (például: csak külsőleg, csak egy
kis helyen és/vagy csak rövid ideig, gargarizáláskor a lenyelés tiltása, szembe
ne menjen stb.). Itt nem a szer belső szelektív hatásáról van szó, hanem az alkalmazási
módja válogatott (szelektált) megfelelően, vagyis az, hogy mikor, mire, hol, mennyi ideig, hogyan
alkalmazzák. Ezen a módon a biocid (a Solumiumhoz hasonlóan mindent ölő, tehát
eleve nem szelektív) szerek tényleges fertőtlenítő hatása is szelektív lehet. A kezelési
szelektivitásra példák a külsőleges használatú lokális fertőtlenítők (köztük
a Solumium is), valamint a rövid lokális felületi hatást kifejtő szájvizek,
garatöblögetők stb. A Listerin szájöblögető például csak 30 másodpercig
használható (és nem szabad lenyelni).
A fertőtlenítő szerek közül részletesebb és konkrétabb elemzést szentel az általam nagyon megkedvelt (és már egy éve folyamatosan használt) Solumiumnak, amely egy "hipertiszta" klór-dioxid, és egy olyan magyar találmányon alapul, amely 2012-ben európai, 2013-ban pedig amerikai szabadalmi oltalmat nyert. A Solumium az ózon után a második legerősebb fertőtlenítő, de a bakteriális biofilmek ellen még az ózonnál is sokkal hatásosabb. A Solumium a másodperc tört része alatt elpusztítja a baktériumokat, a gombákat és a vírusokat, majd a hatóanyaga gyorsan el is párolog (ha valami nem akadályozza meg abban). A gyors elpárolgás révén a Solumium az erős fertőtlenítő hatást az időbeli szelektivitással automatikusan ötvözi.